Rabszolgaság - Kábítószerek - Kokain és crack - Élettani hatások

A HALLUCINOGÉNEK ÉS A KOKAIN TÖRTÉNETE

Kolombusz kora előtt Amerikában a betegséget testen kívüli jelenségnek tartották, amely lassan megszállja, majd végül teljesen birtokba veszi azt.

A gyógyító egy ihletett személyiség volt, akinek a hatalma abban rejlett, hogy kapcsolatba tudott lépni a szellemek világával. Ez a kommunikáció is a drogok áldásos segítségével ment végbe. Ilyen anyag volt pl. az azték birodalomban a peyotl, a mexikói sivatag hallucinogén kaktusza, a hajnalkamag vagy a sokkal egyszerűbb alkohol és dohány.

A hallucinogének segítségével a gyógyító "átutazott" a beteg szellemi világán és újrahangolta a felborult egyensúlyt. Valószínű, hogy Kolombusz előtt a legfontosabb szerepet az amerikai gyógyításban a vallás és a mágia játszotta, de a drogok használatának fontossága is kétségtelen.

Érdekesség, hogy egy olyan anyag, mint a dohány, melynek nincs hallucinogén hatása, képes volt a "vízió" pszichés jelenségét kiváltani. Valószínű, hogy ezt a farmakológiai hatást a hatalmas dózisok mellett a nikotin sokféle növényből való kinyerése, hozzákeveredett hatóanyagok szerepe segítette elő. Ugyanakkor a fogyasztás körülményei és célja is nagy jelentőségű volt. Ez rámutat arra a tényre, milyen nagy befolyással bírnak egy anyag hatására a fogyasztás körülményei.

Az emberiség első kokainnal kapcsolatos élményei valószínűleg évszázadokkal megelőzik az Inka Birodalom megalakulását. Ennek ellenére használata a XII.sz.-ig származási helyére korlátozódott, csak ekkor kezdte meg terjedését Dél-Amerikában.

Az inkák számára a koka egy isteni eredetű cserje volt, egyben politikai és társadalmi helyzetük szimbóluma. Az inka állam a mindennapi élet összes aspektusát szoros ellenőrzése alatt tartotta, beleértve a koka kultikus vagy gyógyászati célokra való termesztését is. Az is igaz, hogy a társadalom felsőbb rétege, akik sokáig egyedül birtokolták a kokafogyasztás kiváltságát, egyúttal a gyógyító munkáért is felelősek voltak.

Európában a koka először a XVI.sz. után vált ismertté azoknak a tudósoknak a leírásai nyomán, akik elkísérték a spanyol "conquistadorokat" dél-amerikai hódításaikra. Az első növények megérkezésekor az európaiak nem követték a kokarágás indián szokását még az ígéretes beszámolók ellenére sem. Valószínűleg azért, mert a kokalevelek a hosszú utazás alatt kiszáradva, a teától és a kávétól eltérően, elvesztették hatásukat. Igy a kokain orvosi és társadalmi története Európában és Észak-Amerikában csak a hatóanyagkivonás kémiai fejlődése után, a XIX.sz.-ban kezdődhetett meg.

A kokacserje első példányait 1750-ben hozták be Európába, mégis elsőként 1855-ben sikerült Niemannak Wöhler laboratóriumában a kokain izolálása kokalevelekből.

Kokain élettani hatásai:
Szintén a pszichostimulánsok közé tartozik, az egyik "legkeményebb" szer. A hozzászokás igen hamar kifejlődik, önmagában is személyiségváltozást okozhat.

Tünetek:
- tág pupilla
- szapora szívműködés
- enyhe verejtékezés
- bőbeszédűség, de a zavartság nem gyakori

Teendők:
- döntsük el, kell-e hatósági segédlet a beteg elszállításához,
- próbáljuk meg támadó szándékáról lebeszélni,
- azonnal mentőt hívni

KOKAIN - KÉMIA

KOKA: A Bolíviában, Peruban, Kolumbiában, Brazíliában és Jáván honos, 1-2m magas, a gólyaorr cserjékhez tartozó Coca-bokor (Erythoxylon coca) szárított levelei. A dél-amerikai bokrok kb. 0.5-1 % alkaloidot tartalmaznak, melynek fő alkotórésze a kokain. A Jáván ültetett fajták túlnyomólag ekgogeninszármazékokból állnak (1,5-2,5%). Az Andok lakói rágják a kokát, ekkor kokain szabadul fel, és ez azután kábult állapotot okoz, amely Kaufmann vizsgálatai szerint az emberi éhségközpontra bódítólag hat. A koka ilyenfajta használata mintegy 1000 év óta már ismeretes; naponta kb. 30 g kokát szoktak elrágni, a droghoz való hozzászokás azonban (kokaéhség kielégítése) a szükséges mennyiség növelését kívánja meg (egészen napi 300 g-ig). A koka termesztési kapacitás csak Peruban olyan nagy, hogy abból évente kb. 140 t kokaint lehet kinyerni; a világszükséglet azonban csak kb. 2.5 t.

KOKAIN: benzoil-ekgonin-metil-észter, Cocainum. Színtelen, keserű ízű kristályok. Savakkal jól kristályosodó, vízben oldódó sókat alkot, pl. kokain-hidroklorid. Az érzéstelenítő hatású kokaint a kokacserje Coca leveleiből izolálják.

Felh.: A kokain-hidrokloridot 1-20%-os vizes oldatban külsőleg helyi érzéstelenítésre használják (ecseteléssel, öblítéssel) kezdődő garathurut, hangszalaggörcs, torokgyulladás, orr és garatnyálkahártyagyulladás, fájdalmas szemműtétek esetében, Schleich-féle infiltrációs érzéstelenítésben; belsőleg régebben néha alkalmazták tengeribetegség, hányás, fájdalmas gyomordaganatok, asztma stb. esetében. A novokain bevezetése óta a kokain a gyógyászatban nélkülözhetővé vált. A kokain a kábítószertörvény által érintett kábítószerek közé tartozik; ismételt használata megszokást (kokainizmust) eredményez.

Története: Elsőként 1860-ban Niemannak sikerült Wöhler laboratóriumában a kokain izolálása kokalevelekből; a kokacserje első példányait 1750-ben hozták be Európába. A bonyolult szerkezeti képletet 1898-ban tisztázták. A dél-amerikai indiánok évszázadok óta ismerik serkentő hatását, de helyi érzéstelenítésre is használták.

A kokainnal való visszélés újabb formája, hogy heroinnal keverve, iv. adagolják (speedball), illetve szabad kokainbázis formájában (crack) az orrnyálkahártyára szippantják. Ez utóbbi két módszer sokkal intenzívebb eufóriát okoz.

Pszichés függőség nagyon gyorsan kialakul, elvonási tünetei igen kellemetlenek (álmatlanság, ingerlékenység, nyugtalanság, és néha súlyos depresszió). Tartós használata az orrsövény sérülését vonja maga után.